A Dinamikus Szenzoros Integrációs Terápia neuropszichológiai, idegtudományi kutatásokkal megalapozott elméleti háttérre épülő terápiás módszer.  Mozgásterápiás forma, melynek célja az idegrendszer integrációs, fejlődési folyamatainak elősegítése, támogatása. A szenzoros integrációs terápia módszere és elméleti háttere Anna J. Ayres, amerikai pszichológus és foglalkoztatásterapeuta nevéhez köthető, aki eredetileg tanulási- és magatartási nehézséggel küzdő gyermekek számára dolgozta ki módszerét. Azóta szélesedett az életkori övezet és a problémakör, melyben segítséget nyújthat a terápia.

Érzékszerveink számos információt kapnak a külvilágból és a testünkből (például látási, hallási, tapintási, íz és illat, egyensúlyi ingerek, izmok és ízületekből, első szervekből érkező ingerek), mely ingerek feldolgozása és integrációja alapvető feltétele a reakcióink megtervezésének, a viselkedésszervezésnek, a környezethez való alkalmazkodásnak, az önszabályozás fejlődésnek. 

Szenzoros integráció zavar esetén ebben az integrációs folyamatban tapasztalható lassabb vagy atipikus fejlődés, mely különböző, az életkori elvárásoktól eltérő – pl.: tanulási, mozgáskoordinációs, beszédfejődési, önszabályozási, viselkedési, figyelem-koncentrációs – fejlődési nehézségekben nyilvánulhat meg. A szenzoros integrációs zavar más diagnózisok tüneti képében is gyakran megjelenik (pl.: autizmus, ADHD, dyspraxia) melyek terápiájában szintén hatékonyan alkalmazzák ezt a módszert.